Kedves Barátaim, keresztyén Testvéreim!

Egy zászló és egy címer miatt vagyunk ma együtt. Habár már az első civilizációk is használtak szimbólumokat, a történészek között még mindig vita tárgyát képezi, hogy a maihoz hasonló modern zászlót hol használtak először.

A zászló megkülönböztet, elhatárol, ugyanakkor egységbe is tömörít. Minden elhatárolás és kisebb egység szépen beszél egy tényről: valami nem tökéletes. Van valami olyan dolog, ami nekünk fontos és érték, ugyanakkor a másik számára nem az, ezért ezt az értéket és egységet magunk számára ki kell fejeznünk úgy, hogy azt mások is lássák. A zászló tehát beszél arról, hogy valami nem tökéletes, ezért minden zászló egyfajta előképe kíván lenni valamilyen tökéletes és múlhatatlan értéknek.

A mai posztmodern relativista társadalom különösen is a sajátos egységek és ezen keresztül mondhatjuk nyugodtan, hogy a zászlók kora. Bárki készíthet bármilyen vélt vagy valós értéknek szimbólumot. A mai korszellem arról szól, hogy ma bárki, bármilyen eszmét zászlóra tűzhet és elvárhatja a másiktól annak megbecsülését.

Ma azonban nem egy akármilyen zászló miatt vagyunk itt. Nem az individualizmus újabb kicsinyes termékét ünnepeljük, hanem egy jól meghatározható népcsoport, a hozzá köthető értékek és a kapcsolódó zászló miatt. Az értékek közül pedig ami a leghangsúlyosabb és megtartó erővel rendelkezik a többi irányába: a hit. Hit a Bibliában kijelentett Szentháromság Istenben. Hiszen ki az, aki a palóc nemzedékek egymásutániságát összeköti? Ki az, aki a mindenkori palóc falvak és városok életében személyesen jelen tud lenni? Ki az, aki mindig megkerülhetetlen volt a palóc értékek között? Egy ma is élő személyről van szó: Jézus Krisztusról.

A palóc zászló azért lehet fontos a mai magyar valóságban, mert tükröződik benne a tökéletesség utáni vágy, amit Jézus Krisztuson keresztül kíván elérni. Tükrözi Jézus Krisztus személyes jelenlétét és azt a tényt, hogy megmaradása a jövőben csak és kizárólag akkor lesz ezeknek a falvaknak és városoknak, ha szüntelenül ehhez a tökéletes Úrhoz, Jézus Krisztushoz ragaszkodnak. Erről a tökéletességről pedig nagyon konkrét bátorításunk van magától a Szentháromság Istentől, ami így hangzik:

„És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején sok korona, és ráírva egy név, amelyet senki sem ismer rajta kívül; és véráztatta ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és ő tapossa majd a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. Ruhájára és derekára ez a név van írva: királyoknak Királya és uraknak Ura.” Jel 19,11-16

ÁMEN.