„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten! Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrségváltásnyi idő éjjel. Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradtság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnének. Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!” Zsolt 90,1-2.4.10.14.16-17

Kedves Barátaim, keresztény Testvéreim! 

Az az ünnepnap, amit ma, augusztus 20-án ünnepelünk, hogy 1000 évvel ezelőtt egy magyar állam megszületett Európa szívében, amely egyedül Istennek mondott köszönetet ezért és Isten kezébe tette le a vezetést, óriási dolog. Ünneplést igényel, van miért örülnünk és együtt lennünk. Hihetetlen nagy példakép áll előttünk első királyunk, Szent István képében, aki ezt a nagy munkát elindította és óriási részt vállalt abból, hogy mi ma itt lehetünk és róla emlékezhetünk. Semmilyen áldozatot nem tartott túl nagynak és meghozhatatlannak, amikor a magyar nép jövőjéről volt szó. És ez az áldozat az volt, hogy az élő Isten felé fordította a magyar népet.

„Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!

Pontosan tisztába volt azzal, hogy az, ami ott és akkor történt a történelem színterén, már akkor túlmutatott emberi személyeken. Hiszen az az Isten, aki lehetőséget adott a magyar állam megalapítására, már sokkal korábban gondot viselt népünkről. Az az Isten, akinek a lényege maga a létezés, már akkor tett a magyarságért, amikor még nem is létezett magyar állam. Ezt ismerték fel akkor és döntöttek úgy, hogy ezentúl nyíltan Isten vezetése alatt szeretnének tovább élni.

Mert egy ország, egy nép élete több, mint az egyes emberek élete. Több, mint bármelyik nagy elődünk élete és példája.

„Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrségváltásnyi idő éjjel. Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradtság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnének.”

Augusztus 20-án, amikor a magyar nép életét és jövőjét Isten kezébe tették le elődeink, pontosan tudták és ismerték végességüket. Lehet bármilyen jó és nagyszerű egy uralkodó, egy vezető, ettől még nincs semmi garantálva a jövőre nézve. Hiszen minden ember élete egy nagyon kis szakasz az egymás után következő nemzetékek vonalában. Ezért itt több kell emberi erőnél, itt olyan valakire van szükség, aki kapcsolatot tart a nemzedékekkel, vezeti őket, sőt uralkodik a történelem felett is, akinek hatalma mindenekfelett van, és akinek minden alá van rendelve. Ez pedig egyedül a Szentháromság Istene. Aki egyedül képes arra, hogy nemzeteket megtartson, mert mindent tud, mindent lát, mindenhol ott van.

Augusztus 20 így válik, nemcsak egy ünneppé, egy emelkedett nappá az évben, hanem így lesz a magyar nép életét és sorsát meghatározó jövővé. Ha folytatjuk, azt az Istennel elkezdett utat, amire rámutatott Szent István, akkor lesz jövője a magyarságnak, lesz küldetése, emlékezése, büszke visszatekintése a továbbiakban is. De csak is akkor. Más alternatíva nincs.

Egyetlen lehetősége van ma a magyarságnak. De tulajdonképpen mindig is ez az egyetlen egy volt:

„Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!”

Én hiszem, hogy a magyarság jövője a megmaradás és annak világos tudtul adása mások számára is, hogy lehet akármilyen nehéz egy történelmi időszak, mert bőven jutott belőle, ha Isten kegyelme velünk van, a jövőnk biztosítva van. Éppen ezért a magyarság élete csak és kizárólag az Istennel együtt képzelhető el. Csak akkor folytatjuk azt az utat, amit István elkezdett, ha ezt komolyan vesszük. Ezáltal válik láthatóvá, hogy már elődeink idejében is Isten volt az, aki munkálkodott a magyarságért. Akkor, és csak akkor válik az az élet és munka maradandóvá és példává, ami a mi életünk alatt történik, ha ugyan ebbe az örökségbe csatlakozunk be.

Augusztus 20-a nem csak egy ünnepnap, augusztus 20-a azt jelenti: köszönetet mondani Istennek eddigi áldásaiért és kérni az Ő vezetését és segítségét a jövőre nézve.

Ez az egyetlen járható út.

ÁMEN