„Józsué összegyűjtötte Izráel minden törzsét Sikembe, egybehívta Izráel véneit, családfőit, bíráit és elöljáróit. Odaálltak Isten színe elé. Ekkor azt mondta Józsué az egész népnek: Most azért az Urat féljétek, és őt szolgáljátok hűen és feddhetetlenül! Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl meg Egyiptomban, és az Urat szolgáljátok! De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!

Erre így válaszolt a nép: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneket szolgáljunk! Az Úr a mi Istenünk! Ő hozott föl bennünket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és tette azokat a nagy jeleket a szemünk láttára. Ő vigyázott ránk végig az úton, amelyet megtettünk, és minden nép között, ahol átvonultunk.

Akkor Józsué ezt mondta a népnek: Nem tudjátok ti szolgálni az Urat, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő, nem tűri el hitszegéseiteket és vétkeiteket!

A nép azonban ezt felelte Józsuénak: Nem! Mi az Urat akarjuk szolgálni! Ekkor így szólt Józsué a néphez: Magatok vagytok a tanúi annak, hogy ti választottátok az Urat, hogy őt szolgáljátok. Ők azt felelték: Tanúi vagyunk.

Most azért távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek közöttetek vannak, és fordítsátok oda szíveteket az Úrhoz, Izráel Istenéhez! A nép így felelt Józsuénak: Az Urat, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és az ő szavára hallgatunk.

Így kötött szövetséget Józsué azon a napon népe javára, elébe tárva a rendelkezéseket és a törvényeket Sikemben. Azután beírta Józsué ezeket a dolgokat az Isten törvénykönyvébe. Majd fogott egy nagy követ, és odaállította az alá a cserfa alá, amely az Úr szentélyénél volt. Majd ezt mondta Józsué az egész népnek: Ez a kő lesz majd a tanú ellenünk, mert ez hallotta az Úrnak minden mondását, amikor beszélt velünk. Ez lesz majd a tanú ellenetek, ha megtagadjátok Isteneteket! Ezután elbocsátotta Józsué a népet, mindenkit a maga örökségébe.” Józs 24,1-2.14-17.19.21-28

Tisztelt polgártársaim, kedves barátaim, keresztyén testvéreim!

Minden népnek, nemzetnek az élete egy dinamikus, folyton mozgásban lévő helyzetet mutat. Nem kivétel ez alól a mi magyar népünk sem. Az pedig hogy egy nép élete folyton mozgásban van azt is jelenti, hogy nagy pillanatokban, történelmi sorsfordító helyzetekben döntés elé kényszerül, amiben választania kell, hogyan kíván tovább élni, milyen elvek mentén kívánja biztosítani a jövőben a rábízott emberek életét és sorsát.

Egy ilyen döntő helyzetről beszél a felolvasott igevers, amiben Izráel népe az egyiptomi kivonulás után és a 40 éves pusztai vándorlás végével az Isten által nekik adott földre való bevonulás előtt, Józsué tisztázza a néppel az élet alapvető kereteit a jövőre nézve. Nem olvastam fel, de benne van ebben a 24. fejezetben az a szakasz, amiben a történelem konkrét megéléseit sorolja, melyeken keresztül Isten aktív jelenléte és beavatkozása tárul fel a nép előtt, aki ki tudta hívni az ősatyákat, Egyiptomból meg tudta szabadítani a népet és minden akadály ellenére bevitte őket az Ígéret Földjére. Egy teljesen új életszakasz ez a nép életében, ami egyben döntésre is hívja őket: megmaradnak a korábbi isteneiknél, akik képtelenek voltak a népet bármikor is megsegíteni, vagy pedig végleg szakítva a pogány istenekkel, újra elkötelezik magukat az élő Isten mellett, aki idáig elhozta őket.

Hasonlóan nagy sorsfordító volt a szent istváni keresztyén magyar államalapítás. Sorsfordító maga a letelepedett életmódra és gyökéreresztésre való áttérés itt a Kárpát-medencében. Sorsfordító a Szentháromság Istenben való hit és a keresztyén identitás megismerése és felvétele.

Amikor egy uralkodó népe jövőjére gondol és a szerint hoz döntéseket, akkor tisztában kell lennie az emberi természettel általánosságban és a népe, nemzete sajátosságaival is. Az emberi természet sajátossága, hogy nem pusztán a látható testből áll, hanem a láthatatlan lélekből is, melyben ez a két embert alkotó komponens, hatással van egymásra. Az ember egyszerre két világba van beágyazva, egy láthatóba és egy láthatatlanba. És az az uralkodó vezető válaszol döntéseivel, jövőképével népe igazi szükségleteire, aki ezt a kettőt szem előtt tartja.

A Kárpát-medencében való államalapítással Szent István egyszer és mindenkorra világossá tette, hogy hol képzeli el a magyarság életét. A keresztyén identitással pedig elismerte, hogy a Szentháromság Isten volt az, aki megtartotta és felhozta a magyar népet erre a helyre. Szent István királyunk és az akkori magyar vezetés döntött a magyar nép életét illetően, hogy a Szentháromság Isten az a megtartó személy és ezzel együtt a keresztyénség az a megtartó erő, akire és amire egy országot fel lehet építeni.

Augusztus 20 azon túl, hogy a nagy szavak, a nagy pillanatok ünnepe, őszinteségre is kötelez bennünket. Ahogyan Józsué nyíltan beszél Izráel népéhez az államalapítás előtt, amilyen őszinteséget tanulhatjuk Szent Istvántól, ugyan olyan őszintéknek kell lennünk most magunkhoz: nincs annyi erőnk, hogy ezt a feladatot teljesíthessük és saját erőnkből Magyarország sorsát biztosítsuk. Ezt be kell ismernünk!

Ránk is igaz az, amiről Józsué beszél:

„Nem tudjátok ti szolgálni az Urat, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő, nem tűri el hitszegéseiteket és vétkeiteket!” (Józs 24,19)

Pontosan tudja a magyar nép, hogy milyen idegen isteneknek szolgálni. Történelme során volt része: önimádatban, más vallás uralkodásában, a materializmus istenítésében, a politikai korrektség látszathazugságában és egyéb istenségek közreműködésében.

De mindezzel együtt az evangélium mégis arra tanít bennünket, hogy a názáreti Jézus Krisztusban testet öltött Isten értünk végzett szolgálata, kiszabadít bennünket kapzsiságunkból, önzőségünkből, korlátoltságukból, kipótolja az ember minden hiányosságát, legfőképpen és mindenekfelett a lét problematikáját, amiben halálra ítélt élőkként kell élnünk, és kereszthalála által az örök élet forrásával, magával a Szentháromság Istennel hoz kapcsolatba. Ez a testet öltött Isten pedig Szentlelke által velünk van ma is és segítségét kínálja az egyes magyar emberek és összességében a magyar nemzet és nép életében.

A Szent István általi keresztyén magyar államalapítás: a Kárpát-medence és a keresztyén identitás önmagában kevés ahhoz, hogy biztosítsa a magyar nép jövőjét. Ezt újra és újra akarni kell az egymást követő generációknak is. A jövő biztosításában fontos szerepe van az ünnepeknek, így fontos szerepe van a mai augusztus 20-ának. Augusztus 20-a szövetségkötés a Szentháromság Istennel a magyarság megmaradását illetően. De igazán nem a szövetségkötés dönti el a megmaradást, hanem az ahhoz való hűség. A hűség pedig nem az ünnepen: hanem az augusztus 20-ák közötti napokon válik világossá.

Továbbá fontos szerepe van a kiemelt helyszíneknek, de mégsem azok hozzák a változást, legfeljebb regisztrálják, hanem a hétköznapok világa: azok az augusztus 20-a felöl évközinek tűnő helyek, ahol eldől a magyarság jövője, eldől a Kárpát medence sorsa, formálódik vagy éppen teljesen felszívódik a keresztyén magyar identitás.

Magyarország, ahogy azt megkaptuk, ahogy ismerjük, ahogy ünnepeljük és ahogy szeretjük, minden nehézsége, viszontagsága és kalandos történelme ellenére még keresztyén Magyarország. Rajtunk múlik, hogy ez így marad-e, hogy mennyi időt, energiát fordítunk a Szentháromság Isten akaratának megismerésére.

Jól vigyázzunk, hiszen ha a magyar nép nem kívánja felfedezni és újra megismerni ezt a Szentháromság Istent, ha nem kívánja megérteni augusztus 20. szövetségkötését a keresztyénséggel, akkor bőven jelentkeznek olyan népek és nemzetek, akik olyan biztosak a maguk identitásában, hogy azt örömmel a magyarság sajátjaként is látnák.

Isten hűsége és ereje ma is hívja a magyar népet, hogy ennek a generációnak a jövőképe Szent Istvánhoz hasonlóan a keresztyén magyar állam fenntartása legyen.

ÁMEN