„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” Mt 6,25-34

Tisztelt Polgártársaim, keresztyén Testvéreim!

Minden ünnepnek, így augusztus 20-ának nagy kérdése, hogy egy ilyen régi, többezer éves ünnepet hogy lehet maivá, jelenvalóvá tenni, hogy azt érezzük, hogy ez a mi ünnepünk, 2017-ben élő magyaroké, balassagyarmatiaké?

Azonban ez egy nagyon régi történet. Nem ismerünk személyesen senkit, aki ott lett volna. Nem jött vissza a halálból senki, hogy elmesélhette volna. És tudjátok, azok a dolgok, amihez nincs személyesen közünk, amiben nem veszünk részt, azzal nem nagyon tudunk mit kezdeni, nem tudjuk komolyan venni, az egyszerűen nem a miénk.

Összejövünk évente, hogy megemlékezzünk arról, hogy egyszer itt a Kárpát-medencében Szent István egy keresztyén Magyarországnak az alapjait rakta le, elmondjuk, hogy ez a mai napig is meghatározza azt a helyet, ahol élünk, de alig tudunk mindezzel mit kezdeni. Mit tegyünk tehát?

Először is merjünk magunkkal őszinték lenni és valljuk be! Augusztus 20 nem a mi ünnepünk, legfeljebb annyi a miénk belőle, amit megeszünk és megiszunk, amilyen koncertre elmegyünk, amilyen műsor vagy tűzijátékot megnézünk ezen az ünnepnapon. Ez az individualista irány, ami ma divatos Európában. Ez a nap rólam szól, arról hogy nekem jó legyen és engem szórakoztassanak. Ettől hangos ma Nyugat Európa, aminek a következménye minden múltbeli örökségnek, így a nemzetállamoknak és azok alapjának a keresztyénségnek a felszámolása is.

És miközben ezt tesszük aggódunk pontosan ahogyan Jézus mondja: „Mit együnk? – vagy: Mit igyunk – vagy: Mit öltsünk magunkra?”

Ez nagyon távol van ennek a napnak az eredeti szellemiségétől.

Az igénkben Jézus Krisztus a hegyi beszédét olvastuk, amiben Jézus Izráel egyik legalapvetőbb és legfontosabb identitásáról, a mózesi törvényről beszél, amit elődeik magától Istentől! Ez a törvény egy szoros és közvetlen kapcsolat volt Isten és a nép között, ami az identitásukat jelentette. Azonban az idő és a generációk előrehaladásával erre a kapcsolatra, ajándékra, a törvényre rárakódott sok minden. Ennek következtében pedig egyszerűen érthetetlenné vált. Bár ott volt a törvény, mégis távoli volt, mert értették, hogy mi köze van ennek a hétköznapokhoz, nem volt személyes kapcsolat. Ez pedig frusztrációt és aggodalmat okozott.

Ebben a helyzetben Jézus más sorrendről beszél. Nem arról, hogy nem fontos, hogy mit együnk és igyunk és mit vegyünk fel, de erre nem lehet országot alapítani és egy nemzetet fenntartani. Egy új sorrendről: először Isten országa, aztán minden mást.

2017 a Reformáció 500 éves évfordulója. A Reformáció egyik hangsúlyos gondolata, hogy az Isten országa és a földi világ között nem feszültség, hanem kapcsolat van.

Isten országát keresni azt jelenti, hogy komolyan veszem azt a helyzetet, amiben vagyunk: fogy a népességünk, fogy a keresztyénségünk, fogynak az itthon boldogulni tudó fiataljaink, túl sokat várnak el a munkahelyünkön, vagy nem működik a családi életünk. Isten országát keresni azt jelenti, hogy ezekben a nagyon is földi és valóságos problémákban Isten segítségére támaszkodok elsősorban. Isten tanácsa, akarata, gondolatait kívánom elsősorban érvényesíteni. A lelki és a földi világ összekapcsolása az, ahol Isten akarata szerint élnek és gondolkoznak a hétköznapokban!

Szent István keresztyén államalapításában abba az irányba tett lépéseket, amiről Jézus beszél. Az Isten országát kereste először. Ne gondoljuk azt, hogy ez valami megfoghatatlan elspiritualizálása a dolgoknak. István király népe reális elmúlásával számolt, hogy ha rosszul dönt, akkor mindennek vége, népe beolvad. Éppen ezért ember túli alapra, a Szentháromság Isten felé fordította Magyarországot.

Azonban nem lehet szétválasztani az egyén életének és az állam életének a helyes működését, mert egyik megmaradása a másiktól függ. Azaz a keresztyén Magyarország keresztyén embereken keresztül tud fennmaradni, akik először Isten országát keresik. Ez pedig választás elé állít bennünket!

El kell döntenünk, hogy mit szeretnénk? A szentistváni Magyarország lebontásában és tönkretételében segédkezni? Akkor ünnepeljük csak magunkat és a vágyainkat, maradjunk lusták és mindent hagyjunk úgy ahogy van. Engedjük át az irányítást és fulladjunk bele a tunyaságunkba.

Vagy esetleg részt kívánunk venni annak a még keresztyén Magyarországnak az építésében, aminek alapkövét jelenti augusztus 20? Ekkor viszont el kell kezdenünk élni a keresztyénséget, keresni a Szentháromság Isten akaratát. Ki kell nyitnunk a Bibliánkat, felfedezni, hogy mit jelent keresztyénként gondolkodni önmagukról, a környezetünkről, a családunkról, a munkánkról, a hétköznapjainkról, a jövőnkről.

Balassagyarmat népe, te miben kívánsz részt venni? Válaszolnunk kell rá!

ÁMEN.