Vezérige:

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” Jakab 1:17

Tisztelt Honfitársaim, keresztyén testvéreim! 

Augusztus 20-án „együtt az ország”, hogy emlékezzünk, ünnepeljünk. Azonban ahhoz, hogy ez haszonnal és megfelelő keretek között történjen, tudnunk kell pár igazságot. Ahhoz, hogy az államalapítás, Szent István, a több mint ezer esztendő, a nagyformátumú elődök ne csak úgy rendszertelenül kavarogjanak előttünk, hanem kezdeni is tudjunk velük valamit, szükségünk van még egy pár információra. Hiszen hívőként, fel kell tennünk itt is a kérdést, mit kezdhetünk ma augusztus 20-ával, mi hasznom van ma itt nekem, a 21. században élő magyarnak? 

Nem a történelmet szeretném emlegetni, hogy mi igaz és mi nem igaz; mi történt úgy, ahogy elmondják és mit írtak át azóta. Nem szükség, hogy ismét belebonyolódjak ebbe a végeláthatatlan labirintusba és a végén valami újat hozzátegyek az eddigiekhez, csak, hogy érdekes legyek. Megteszik ezt helyettem mások, éppen elegen.

Sokkal többről van itt szó. Valami olyan egyetemes igazságról, amely meghatározza a történelmet, sőt befolyással van rá. Így hangzik ez a bibliai igazság:

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”

Már első pillantásra látszik, hogy nagyon kicsi a különbség a jó és az Isten fogalma között. Így tehát helytelen vállalkozás a gonoszságot és a Mindenhatót egymáshoz közel állónak tartani.

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá,”

Nem arról van szó, hogy minden adomány és ajándék Istentől származik. Szó sincs erről. Van a gonosznak, a sátánnak is adománya, amit igen bőkezűen osztogat: pillanatnyi élvezet;, nyereség, rövidtávú önző befektetések, öndicsőítés és még sorolhatnám végeláthatatlan ideig, de most nem annak van itt az ideje, hogy ezeket leltárba vegyük, hanem a kontraszton van a hangsúly. Ami jó az csak és kizárólag egyedül Istentől jöhet. Felülről jön a jó adomány. És pontosan ismerjük az ajándékozót is: Ő a világosságok Atyja. Ő a Szentháromság Istene.

Augusztus 20-án, mikor Szent Istvánra és a magyar államalapításra emlékezünk és tudjuk, ezt az igazságot máris kezd összeállni a rendszer, máris egészen máshova esne a hangsúlyok. Nem Szent Istvánt dicsőítjük és Magyarországot ünnepeljük, mert ebben az esetben nem az igazságról elmélkedünk. „Együtt az ország” azért, hogy Szent Istvánt példaképről, mint úttörő királyról megemlékezzünk és hálánkat, tiszteletünket kifejezzük Istennek azért az államért, amelyben élünk; Istennek, mint ajándékozónak. Minden jó ajándékért, amit a magyarság valaha kapott, kap és kapni fog egyedül Istent illeti meg a dicsőség.

„akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”

Az alapgondolat itt is világos: Istenben magában nincsenek sötét részek, éppen ellenkezőleg, Isten maga a tömény jóság. Fontos hangsúlyozni, hogy az Isten jó, csak fényesség és éppen ezért a gonoszságnak a leghalványabb árnyéka sincs meg benne.

Együtt kell tehát látnunk a két képet: Egyrészt minden jó adományt a magyarság egészének, de a magyar nép minden egyes személyének életében Istennek köszönhető. Egyetemes igazság ez a történelem bármelyik pillanatában: a múltban, jelenben és jövőben is. Ugyanakkor minden átélt hányattatásért, veszteségért, alulmaradásért és károsodásért nem hibáztatható az Isten.

Isten alapvető jellemvonásai, melyek az Istenség első helyén vannak: mindentudás, mindenhatóság, mindenütt jelenvalóság – egy párat említve. Ezek örök tulajdonságok és ebben az értelemben változhatatlan Isten. A változhatatlanság azonban egyesül egy változékonysággal, amivel az emberi bocsánatra és szükségre Isten meglágyul. Hétköznapi módon: Istennek van szíve. Nagyon fontos, ami most következik: ezért cselekszik az imára máshogy, mint ahogy anélkül cselekedett volna.

A keresztyén Istentől jövő ajándékokat ismerték fel Istvánék is, de még nagyon sokan a magyar történelemben, és ezért szorgalmazták annyira az Istenhez való odafordulást, a neki való egyedüli hálaadást és kizárólagos dicsőségadást. Álljon tehát előttünk és vegyük át ezt a hatalmas örökséget és tudást, hogy minden jó dolog Istennek köszönhetünk. Higgyétek el, a magyar nép sorsa akkor fog jól menni gazdasági, politikai, lelki és mindenféle szinten, ha Istennek köszönetet tud mondani ajándékaiért, folyamatosan tőle várja a jó dolgokat és imában Isten vezetését folyamatosan kéri.

Augusztus 20-a haszna ma óriási, ha átvesszük ezt a gondolkodásmódot. Tanuljuk meg őseinktől, mert:

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”

ÁMEN