Tisztelt Honfitársaim, keresztyén Testvéreim! 

A forradalom és szabadságharc 170 évfordulóján két rendkívül hangsúlyos fogalmak kívánok kiemelni, melyek egymásra épülnek és meghatározza 1848-at és ma is meg kell, hogy határozzák ünneplésünket. A szeretetről és a szabadságról van szó.

A szabadságot szoktuk általában első helyen kiemelni, de ott mégsem az áll. Az első helyen a szeretet áll. Szeretet a haza iránt és szeretet mindazok iránt, akik szintén szeretik a hazát. Március 15 elősorban a haza és a hazafiak szeretetéről szól. Ez a szeretet pedig egy ponton túl nem tűri az igazságtalanságot, az elnyomást, a megalázást, a rendetlenséget, a hazugságot és a hamisságot. Ennek a haza és nemzetszeretetnek lett a következménye a szabadságért vívott közdelem, maga a szabadságharc.

Világosan lássuk tehát, hogy 1848. március 15-én, a hazaszeretet és a magyar nép szeretete volt az, ami arra inspirálta az akkori hősöket, hogy részt vegyenek ebben a nemes küzdelemben. Március 15-e azt üzeni, hogy a szabadság a szeretet következménye! Erre a szabadságra szükségünk van nekünk is, hogyan szüksége volt elődeinknek és szüksége lesz gyermekinknek és unokáinknak.

Azóta eltelt 170 év, amiben volt szeretet és gyűlölet, volt szabadság és szolgaság. Amikor pedig most ünneplünk fel kell tennünk a kérdést: hol is állunk ma mindezzel?

A jelenben azt látjuk, hogy bár ma is sok erő és érdek feszül egymásnak itt a Kárpát-medencében, de végső soron szabadságban élünk. A 12 pont nagyrészt ma már valóság. Amiért 1848-ban küzdeni kellett, az ma már része az életünknek. Sok mindenért lehetünk hálásak!

Ez a szabadság azonban törékeny, mert ma egyre inkább elszakad a szeretettől. Amikor a szabadságot elszakítjuk a szeretettől, a haza és egymás szeretetétől, akkor annak súlyos következményei lesznek.

Ennek lesz a következménye az, hogy bár úgy tűnik, hogy szabadságban élhetünk, de a szeretet nélküli szabadság önzővé válik, ami egyeseket felemel, másokat elnyom.

Bár úgy tűnik, hogy szabadságban élünk, a szeretet nélküli szabadság kettős mércével mér: amit nekem szabad, azt te nem teheted meg.

Bár úgy tűnik, hogy szabadságban élünk, a szeretet nélküli szabadság végső soron egy újabb szolgaság kialakulásának előszobája.

Erről beszél Pál apostol is, amikor a következőket írja:

„Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek [...] Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne emésszétek egymást!” Gal 5,13.15

A Szentháromság Isten ezen a mai ünnepen először is arra hívja fel a figyelmünket, hogy az igazi szabadság mindig a szeretet következménye.

„Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: »Szeresd felebarátodat, mint magadat«.” Gal 5,13-14

Fontos bevallanunk, hogy vannak sérelmeink, vannak hibáink, ahogy a mellettünk állóknak is, megkötöz a múlt, ami mindig ürügy lehet arra nézve, hogy ne szeressünk, hogy ne változzunk, ne fogjunk össze közösen a hazáért.

De ennek ellenére a szeretet az egyetlen, ami hosszú távon konzerválja a szabadságunkat. A szeretet azonban változásra hív mindnyájunkat: szeressük az igazságot és gyűlöljük a hamisságot, szeressük a munkát, és kerüljük a semmit tevést, szeressük azt a nemzetet és hazát amit kaptunk és érezzük magunkénak, ne legyünk közömbösek a jelene és a jövője iránt, szeressük magát Istent és gyűlöljük azt, aki tőle el akar vonni.

Magunktól nem tudjuk szeretni se a hazát, se a másikat. Ezt egyedül Jézus Krisztustól tanulhatjuk meg. Ő az egyetlen, aki már akkor áldozatot hozott értünk, amikor még semmit nem tettünk.

„Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” Róm 5,8

Ez a szeretet arra hív bennünket, hogy változzunk, hogy vegyük észre először is Isten munkáját és ajándékát: Jézus Krisztus áldozatát, ezen keresztül pedig a házastársunkat, a gyermekeinket, a családunkat, a településünket, a nemzetünket, a keresztyén testvéreinket és mindazokat, akik körülöttünk élnek.

Szabadságot szeretnénk? Akkor itt az ideje, hogy végre komolyan vegyük és éljük azt a szeretetet, ami képes áldozatot hozni, ami Jézus Krisztusban a miénk lehet! Aki a szabadságot a lehető legtágabban kínálja és végső soron a halál szolgaságától képes bennünket megmenteni!

ÁMEN.